A Constantin Șerban Elméleti Líceum összevont előkészítő- első osztályában megünnepeltük azt a napot, amely hirdeti: az anyanyelvünk a mi lételemünk, ami volt, van és lesz. Azt tudom pedagógusként, hogy „a nyelv maga a lélek”, ezért a neki szánt ünnepnapon arra is emlékeztettem a kicsiket, hogy kultúrát és történelmet hordoz minden egyes magyar szavunk. Ajándékba olyan kortárs szerzők: költők és írók műveiből olvastam fel nekik, akiket személyesen is ismerek, tisztelek, és szeretem alkotásaikat, mert “megérintették a lelkemet”, ők pedig a következők: Lugosi-Teleki Enikő, Tóth Ágnes, Nagyálmos Ildikó, Fábián Tibor, Antal András, Viktória Bosnyák és Miklya Zsolt. A versek, történetek felolvasása után a gyermekekkel dramatizáltuk azokat, amelyek kedvesebbek voltak számukra, és illusztrációkat is készítettek.
Ezzel a tevékenységgel fókuszba szerettem volna állítani gyermekeknek szánt műveket alkotók: költők, írók és szülők, pedagógusok számára is, hogy a magyar nyelv megőrzése és ápolása közös felelősségünk, az identitásunk egyik legerősebb alapja. Ez pedig Nálunk, az élesdi mélyszórványban „százszorosan” fontosabb!
Ciavoiné Létai Andrea- Hajnalka tanító
