A január 3–8 között zajlott pécsi önismereti képzésen Gál-Iankó Kata és Fodor Emőke szakértőnk co-trénerként bontogatta szárnyait.
Tapasztalataikról örömmel számolnak be.
Gál-Iankó Kata : Motivált, felkészült, izgatott: ezek a jellemzők tudják körülírni leginkább, amit akkor éreztem. Hálás vagyok a lehetőségért, hogy másokkal együtt dolgozva mélyebb rálátást nyerhettem a saját fejlődésemre.
Vannak emberek, akiknek elég csak belenézni a szemükbe, s egy pillantásból érzed, érted, hogy az együttműködés gyümölcsöző vezető tréner és co-tréner számára egyaránt. Áldásként éltem meg ezt.
A co-tréneri gyakorlatom átfogó értékelése szembesített saját korlátaimmal és lehetőségeimmel, így ezeket a továbbfejlődéshez nyújtott segítségként élem meg, miáltal tréneri identitástudatom is erősödik. Köszönöm mentoraim szavait, melyek csengenek fülemben, miközben az az érzés erősödik bennem, hogy ez az én utam.
Fodor Emőke: Amikor a Balatonalmádiban megtartott Oktopusz találkozón elhangzott a co-tréneri felajánlás, valahogy hidegen hagyott a dolog. Azt is hittem, hogy már erre a lehetőségre rég lecsaptak mások, aztán kiderült, hogy ez a lehetőség rám várt. Izgalommal készültem vagy két napot, előkészítve kb. 20 ráhangoló gyakorlatot, s a kedvencemet, a Johari ablakot.
A Johari ablak attól vált kedvencemmé, mert akkor lepett meg, amikor már azt hittem, semmi se tud meglepni önmagammal kapcsolatban. Az első körösök képzésén, saját ablakomat elkészítve- azzal a gondolattal, hogy én ismerem ám magam- a férjem és a barátaim is ugyanazt gondolják rólam- szembesültem, hogy olyan tulajdonságot írtak elsőnek legtöbben, amit soha nem vallottam volna magaménak. Kíváncsi voltam, hogy másoknál is ugyanúgy működik-e ez?
A vajdasági pedagóguscsoport jóval csendesebbnek bizonyult az erdélyinél, az elején zárkózottabbnak is tűnt. Ám, minél több időt töltöttünk együtt, annál több közös kapcsolódási pontot találtunk, és egyre több lett a mosoly. A zárógyakorlat pörgőssége egyik olyan visszajelzés volt, hogy segítségével megtaláltuk a közös hangot.
Köszönöm a támogató biztatást Magdinak és Csabának, az őszinte szavakat Attilának és Csabának, a macis könyvet Boginak, a nyaralásos emlékeket, a társasjátékot és a torony meghódítását Melindának, Mónikának és Edinek, a jó hangulatú beszélgetést az ‘öregeknek’, Izának, Gabinak és Róbertnek, a csapatnak, hogy Vajdaság térképéről már ismerősek a településnevek. Köszönöm a befogadást, a szárnyakat, a tanácsokat. Kívánom, hogy trénertársaim is hasonló élményekkel gazdagodjanak, az Oktopusz berkeiben vagy azon is túl.
